2010. október 4-én átszakadt a MAL Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár vörösiszap tárolójának gátja. Körülbelül 600-700 000 köbméter iszap öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely települések mélyebben fekvő részeit. Sehol a világon nem történt ekkora vörösiszap-katasztrófa, mint akkor kedden.
Megdöbbenéssel hallgattuk a híreket, a látott képek felkavaróak és megrázóak voltak. Akkor még nem sejtettem, hogy testközelből is látni, érezni, tapasztalni fogom a tragédiát.
Október 8-án Orosháza gazdálkodóinak napraforgó tábláit deszikáltam AN-2 típusú repülőgéppel, amikor telefonhívást kaptam. Egy barátom keresett, aki azt kérdezte, hajlandó lennék-e segíteni a vörösiszap-katasztrófa helyszínén. A feladat M-18-as Dromader típusú repülővel mentesíteni a katasztrófa területét. Speciális művelettel, úgynevezett vészledobással kellene gipszet szórni a Marcal folyóba, hatástalanítani a lúgos szennyezést, helyreállítani a folyó pH-értékét. Két pilóta, két géppel indulna, és a hatékonyságtól függően folytatnánk a katasztrófa elhárítását. Társam, a mezőhegyesi Paulik Árpi lesz, akivel együtt végeztem a főiskolán. Azonnal igent mondtunk. Még aznap délután berepültem a gépem a kaposvári reptérre, ahol azt átvették, és átadták az M-18-as Dromadert. Másnap ködös reggelre ébredtünk, lehetetlen volt megkezdeni az átrepülést a pápai katonai reptérre. A déli órákban kitisztult az idő, így megkezdtem az útvonalat át a Balatonon a Bakonyba.
Iszonyú látvány fogadott, amikor Ajka vonalából megláttam a szétfolyt vörösiszapot. Leszállás után megérkezett Árpi barátom is, aki elmesélte, neki is kalandos útja volt, mivel Szentesen meg kellett szakítania az útvonalát köd miatt. A reptéren eligazítást kaptunk a helyi speciális szabályokról, majd a kirendelt szakemberek elmondták mi lesz a feladatunk, és mit várnak tőlünk. Felszereltük a repülőgépekre az úgynevezett tűzoltó garatot, mellyel egyszerre nagy mennyiségben tudunk ledobni mentesítő anyagot. A manőver nem veszélytelen, mivel a hirtelen kiömlő anyag távozásával könnyűvé váló repülőn a felhajtó erő hirtelen megnő, és a meredek emelkedéssel megközelítjük az átesési sebességet. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy 180-200 km/óra sebességgel „fanívó alatt” repülünk, követve a néhány méter széles folyómedret.
Több tonna gipsz kijuttatása után a vízügyi szakemberek megfelelőnek tartották a folyó pH-értékét, így a gipsz szórását abbahagytuk. A repülőgépeket átszereltük permetezőre, mivel az újabb feladat a megszáradt és por formájában szállongó vörösiszap megkötése volt. Kísérletképpen egy, a repce becőjének ragasztására szolgáló flexibilis ragasztót szórtunk különböző dózisokban az elöntött mezőgazdasági területekre. A kiszórás magassága a kezelendő felület fölött 1-2 méteren volt, mérték a szakemberek az anyag terülését, és a ragasztó hatékonyságát. A kísérlet bebizonyította, hogy az elképzelés technológiailag kivitelezhető, de a szállongó por megkötésére nem bizonyult tartósnak. A feladat befejeztével visszarepültük a gépeket állomáshelyeikre.
Bár a mentesítés során nem jutott sok idő a megbeszélésekre, mégis gördülékenyen ment minden. A katasztrófa elhárításában résztvevők hozzáállása, segítőkészsége példaértékű volt.
